TÖRTÉNET

A Grassalkovich-uradalom egyetlen olyan községe régiónkban, ahol az 1600 körül elpusztult falu újratelepítése (1764) I. Antal gr. nevéhez fűződik. A kezdetben német, szlovák, magyar etnikai összetételű falu egy erőteljes migráció következtében katolikus vallású, német  nemzetiségi többségűre rendeződött át. A mezőgazdasági termelés szempontjából kedvező helyen kialakított, s a német területről hozott termelési, értékesítési szokásokat  megőrizték. A német szokásokon alapuló örökösödési renddel (is) összefüggésben szinte egyedüli módon elérték, hogy az úrbéres parasztság több mint 60%-a 1848-ban is egész-vagy másféltelkes maradt. Itt nem zajlott le kedvezőtlen irányú differenciálódás, jóllehet számuk mintegy kétszeresére növekedett. A kiegyezést követően számos család megsokszorozta vagyonát.

            Ezt a módos, zárt, vagyoni-etnikai-vallási téren homogén lakosságot a XX. század közepén érték az első súlyos csapások. A polgárosultabb falvakhoz hasonlóan itt is sokan (14 fő) estek áldozatául a Holocaustnak. A javarészt német nemzetiségi lakosságnak szembe kellett nézni a kitelepítés veszélyével. Ezt ugyan meg tudták akadályozni, de azt már nem, hogy több mint háromszáz hartyáni lakost Ukrajnába hurcoljanak jóvátételi munkára. Azután következett az ötvenes évek sokkhatása, mely e tradicionálisan módos paraszti falut anyagilag is kifosztotta. A kollektivizálás elől később kitérni itt sem tudtak, viszont a 3-6 holdas háztáji zöldségkertészetek működését lehetővé tevő szakszövetkezeti forma viszonylagos szabadságot és árutermelési lehetőséget biztosított az embereknek.

            Lehetővé tette, hogy a lakosság anyagi körülményei, majd életszínvonala más községekhez viszonyítva lényegesen egyenletesebben és kiegyensúlyozottabban fejlődhessen. Ez az (utcára merőleges, majd L-alakú parasztházaktól a manzárdtetős polgárházakon át a tetőtérbeépítéses, végül emeletes házakkal jellemezhető, időről-időre változó) faluképen éppúgy megmutatkozott, mint a lakosság iskolázottsági mutatóin.

                Környékén szépen ápolt mezőgazdasági földek vannak és a pótharaszti erdők határolják. A Pótharaszti erdőben található az Árpád-kori - még fel nem tárt - Pusztatemplom romja.

            A falu sváb hagyományait a mai napig őrzi. Ez megnyilvánul az egyházi, vallási életben, az ünnep és családi szokásokban. Gyakran rendeznek német nemzetiségi rendezvényeket fúvós zenekarokkal, tánccsoportokkal / február első vasárnapján a Helyi Hagyományőrző Csoportok műsora; február második szombatján Hagyományos Sváb bál; június első vasárnapján Falunap /.

            Újhartyán rendezettségében, tisztaságában, szép házaival, párhuzamosan futó utcasoraival ritka látvány. Ezek közé szépen illeszkedik, a Fő utcában található, katolikus templom. A Szent Borbála tiszteletére szentelt templomot 1776-ban építtette Grassalkovich Antal. A belsőt szép faragású mellékoltárok, illetve az egyszerű főoltár mögött festett architektúra díszíti.

            Század eleji hangulatot idéz még a templom mellett álló Plébánia és tőle néhány száz méterre lévő Községháza, amely 1913-ban épült.

            A település Hernád felőli határában a műútról jobbra letérve található egy Római katolikus kápolna. A kápolnát az újhartyáni katolikus gazdák építették a múlt század második felében. A Mária tiszteltére szentelt kápolna áldozatul esett az 1944 őszén átvonuló frontnak, melynek során egy becsapódó bomba földig rombolta. A háború után 1947-ben lakossági összefogással felújították. Jelenleg Orosz János plébános vezetésével nyári egynapos táborok zajlanak 60-80 keresztyén fiatal részvételével. Nemrég pedig halastó létesült a Kápolna körül.

            A  község az M5-ös autópálya csomópontjánál fekszik, itt csatlakozik be a 405-ös út is, amely a 4. sz. főútvonalat vezeti rá az autópályára, így több irányból megközelíthető közúton. A kisebb forgalmú 50-es sz. főút felől Dabasról érhető el.